Égjen ez a gyertya azokért az édesanyákért , akiket már csak fájó szívvel, gondolatban köszönthetnek gyermekeik !

Hirdetés

Égjen ez a gyertya azokért az édesanyákért , akiket már csak fájó szívvel, gondolatban köszönthetnek gyermekeik !

Gyász, veszteség, fájdalom…. túlélés és az idő mégis megy tovább… Valami, valaki nélkül… Az érzés nélkül, hogy van kihez tartoznom igazán. Aki mindent tud rólam életem első percétől kezdve attól a perctől, amikor még én nem is tudtam magamról semmit sem, mikor még a drága édesanya pocakjában voltam és ő már ott is óvott, vigyázott rám…. Saját teste melegét adta, hogy megszülessek. Majd óvta vigyázta minden mosolyom, sírásom, minden csendben és minden zajom és mindent tőle kaptam hoztam… Talán nem is viszonoztam… talán nem is voltam elég és már nem is tehetem. Talán vigyáz rám onnan fentről… Óh mondjátok, hogy vigyáz ránk és továbbra is óvja minden léptemet a láthatatlan mégis érezhető angyal, az anyai kéz, ami nem engedett el így sem, hogy mennie kellett… ugye továbbra is tart és emel és a szívemben él tovább… Szeretlek Édesanyám

Hirdetés