Igazi lélekmelengető az Öreg néne őzikéje! Oszd meg, hogy a mai gyerekekhez is eljuthasson! ❤

Igazi lélekmelengető az Öreg néne őzikéje! Oszd meg, hogy a mai gyerekekhez is eljuthasson! ❤

Sokunk gyermekkorának meghatározó műve!Fazekas Anna talán legismertebb műve, gyermekkorom meghatározó eleme. Édesanyám rengetegszer mondta el nekem lefekvés előtt, nőverem pedig milliószor vetítette diafilmen. Gyermekkorom felejthetetlen emlékeinek egyike volt.. Íme ez a fantasztikus vers:

Öreg néne őzikéje

Mátraalján, falu szélénlakik az én öreg néném,melegszívű, dolgos, derék,tőle tudom ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta,rátévedt az országútra,megbotlott egy kidőlt fába,eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke,arra ballag öreg néne.Ölbe veszi, megsajnálja,hazaviszi kis házába.

Ápolgatja, dédelgeti,friss szénával megeteti,forrásvízzel megitatja,mintha volna édesanyja.… Gyorsan gyógyul gida lába,elmehetne az őzbálba,vidám táncot ellejthetne,de nincs hozzá való kedve.

Barna szeme bús-szomorúncsüng a távol hegykoszorún.Reggel bíbor napsugarakjátszanak a felhők alatt.

… Éjjel-nappal visszavágyik,hol selyem fű, puha pázsit,tarka mező száz virágaőztestvérkét hazavárja.

Ahol mókus ugrabugrál,kopácsol a tarka harkály,vígan szól a kakukk hangja,bábot cipel szorgos hangya.

Várja patak, várja szellő,kék ég alján futó felhő,harmatgyöngyös harangvirág,vadárvácskák, kékek, lilák.

Öreg néne megsiratja,vissza – dehogy – mégse tartja,ki-ki lakjék hazájában,őz erdőben, ember házban.

Kapuig is elkíséri,visszatipeg öreg néni,és integet, amíg látja:“Élj boldogul, őzgidácska!”

… Nyár elröppen, levél sárgul,lepereg a vén bükkfárul,hó borul már házra, rétre,egyedül él öreg néne.

Újra kihajt fű, fa, virág,nem felejti a kisgidát,fordul a föld egyszer-kétszer,zörgetnek a kerítésen.

Kitekint az ablakrésen:ki kopogtat vajon éjjel?Hold ragyogja be a falut,kitárja a kicsi kaput.

Ölelésre lendül karja:kis gidácska meg az anyjaálldogál ott; beereszti,szíve dobban, megismeri:

őzmama lett a kisgida,az meg ott a gida fia.Eltörött a mellső lába,elhozta hát a kórházba,

… Mátraalji falu széle,kapuban ül öreg néne,nincs egyedül, mért is volna?Ha fú, ha fagy, sok a dolga.

Körülötte gidák, őzek,látogatni el-eljőnek,télen-nyáron, évről évre,fejük hajtják az ölébe.

… Mátraalján, falu szélénlakik az én öreg néném,melegszívű, dolgos, derékmese őrzi aranyszívét.

Gidára vár sós kenyérke,kalácscipó aprónépre;egyszer te is légy vendége,itt a vége, fuss el véle!

Nektek ki a kedvenc költőtök vagy versetek? Írjátok meg kommentben!

Forrás: mindenegybenblog.hu