Kicsit gusztustalannak tűnik, de igaz!Kiderült, minek köszönheti a karrierjét Borbás Marcsi.

Hirdetés

Leginkább természetessége miatt szeretik a nézők Borbás Marcsi. És ennek köszönhetően is futott be – mikor már épp abbahagyta volna a tévézést. Pedig éppen emiatt kezdetben rengeteg bírálat is érte Borbás Marcsit. Voltak, akik szerint infantilis, ahogy a dolgokra rácsodálkozik a műsorvezető. És ő eleinte elég nehezen viselte a beszólásokat, amik miatt kis híján abba is hagyta az egész tévézést. Ráadásul a helyét sem igen találta, mert úgy érezte: sem a híradózást, sem a játékműsorok vezetését nem neki találták ki. De amikor felajánlották neki a Főtér című műsor vezetését, arra is kapásból nemet mondott. Hisz azt mondták neki: az lenne a dolga, hogy rácsodálkozzon a vidéki életre. Ő pedig, vidéki lányként úgy érezte, nem tudná eljátszani a pesti nagyságát, akit elképeszt, milyen megfejni egy tehenet. Ám nagy nehezen sikerült őt rávenni egy forgatás erejéig.

Hirdetés



– Disznókat etetettünk, moslékot adtunk nekik, amit én a kamerák előtt megkevertem kézzel. Ettől futottam be. A mai értelemben a moslék gusztustalan dolog, de eredetileg leforrázott kukoricadara és főtt krumpli, kimondottan jó illata van. A tévénéző csak annyit látott, hogy a moslékot kézzel keveri ez a lány. Azt a mindenit, ilyenre nem volt példa korábban… Tényleg ezzel futottam be – mesélte egy interjúban Marcsi.

És valóban! Azért válhatott egy ország kedvencévé, mert volt egy komoly nézőréteg, amelyik éppen azt értékelte benne, ami miatt korábban sokan támadták: az egyszerűségét és a természetességét.

Nem érdekli a kora

Hirdetés



Marcsi természetessége nemcsak a munkájában, hanem egész lényében, megjelenésében megnyilvánul. A Gasztroangyal műsorvezetője azon kevés tévés közé tartozik, akik nyíltan felvállalják a korukat. Neki nincsenek plasztikai műtétei, nem esett túl ránceltüntető szépészeti beavatkozásokon – elfogadta az idő múlását. Ami miatt még többen szeretik – de ahogyan az lenni szokott, olyanok os vannak, akik pont emiatt támadják…

Forrás: blikkruzs.blikk.hu