Szécsi Pál-A távollét

Hirdetés

Viharként tombol már a messzi távol,
Felgyúlt a régi tűz, a szívem lángol,
Eszembe jutnak mind a meghitt órák,
Egy ablak és a te kis szobád.
Beláttam én már rég a tévedésem,
Azt hittem szalmaláng, s fellobban szívem,
Szívembe markol száz és száz kis emlék,
Megöl a messzeség.

Hirdetés